Szinte minden napra jut egy. 

Aki nem ismeri az órát vagy lehet, hogy ismeri, de nagy ívben tesz arra, hogy a másik embernek is kötött a munkaideje. De ez még hagyján, kötött a nyitva tartás is. Most nem mennék bele, hogy micsoda bírságokat szabtak már ki a hatóságok kereskedelmi egységekre, amelyek a nyitva tartási időn túlmenően tevékenykedtek. Ez nem az ő dolga, erre a kollégának kell ügyelnie.

Mindig van egy.

Nyitod az ajtót, egy-háromnegyed órával a hivatalos üzemidő előtt, ő már menne be. Jobb esetben mögötted bújna be, de volt már rá példa, hogy elém akart furakodni a furcsa elgondolású illető. Na ilyenek vannak. Szívem szerint beengedném, főleg, ha zimankó van odakint, de hiába minden jószándék, kint marad. Ennyivel tovább alhatott volna. Ő választotta az utcai toporgást. Én beengedném, de nyitás előtt az ember ugye kaszát számol, ott a sok pénz a pulton, senkinek semmi köze hozzá. Meg lehet, hogy még kimegyek egy szendvicsért vagy eleve hoztam magammal, megreggeliznék. Lehet, hogy szarni is elmegyek még, hogy is gondolja bárki, hogy egy bezárt üzletben őgyelegjen mindenféle felügyelet nélkül. Akár fel is találhatná magát, de nem. Ott toporog látványosan a kirakat előtt, minden vonásából sugárzik a kín és a sértettség. De hiába. Mikor hivatalosan is bekerül, gyakran csípős megjegyzés kíséri a gyakorlatot. Ki érti ezt? Én még soha nem mentem be mondjuk egy kajáldába erőszakkal nyitás előtt, hogy ott toporogjak, míg kisül az első rántotthús. Én nem értem. Kolléganőmnél zajlott le nemrégiben egy furcsa párbeszéd (nyitás 9-kor, idő: 8:13): -Nyitva van? -Nem, 9-kor nyitok. -Akkor minek van itt ilyenkor? -Nem tudtam aludni. -Akkor baszd meg az anyád! 

Nem fűzök hozzá semmit, aki úgy gondolja, hogy a vásárlónak igaza volt vagy megengedheti magának ezt a hangnemet bárkivel szemben, az gondolja, be is kommentelheti, de ne várja, hogy igazat adok neki. Vagy ne várja, hogy ha üzemidőben visszatér, mosolyogva üdén és főleg szívesen látják.

A másik, aki nem tud beletörődni, hogy valamiről lemaradt. Aki előtt éppen bezárt a bolt. Enyhébb eset, mikor még nyitvatartási időn belül érkezik (értsd: egy perccel a zárás előtt) és egy minimum félórás ügyintézésbe akar kezdeni. Őszintén megmondom, hogy itt abszolút a jóindulatra van bízva a dolog, hogy a kollégának belefér-e az estéjébe még egy ilyen késői ügylet. A minősített eset, amikor az ügyfél zárás idő után érkezik, bár ez még semmi, ilyen gyakran van, az a minősített eset, ha fel is van háborodva, hogy nem szolgálják ki, pedig ő még talált ott embert. Aki épp takarít mondjuk. Összes kassza lezárva, ha akarna sem tudna segíteni. 

Szintén érdekes párbeszédek esnek meg, ez épp velem történt nemrég: -Szeretnék egy.....  -Sajnos nem tudok segíteni, bezártam. -Mikor zár? -8-kor. -De hát még csak negyed kilenc!

Na ő igen érdekes módját választotta, hogy szerepet kaphasson a magánéletemben, óvatosnak semmiképp nem nevezném, de nem is volt eredményes, nem vittem haza magammal.

Érdekesnek tartom, hogy ilyen dolgok egyáltalán felmerülhetnek. Mikor a versenyszférában az ember még akkor is a munkahelyén áll helyt, amikor a hivatali dolgozók már pizsamában várják, hogy kezdődjön a barátokközt. Érdekes, 25 éve egyetlen embert sem hallottam háborogni, hogy szombaton miért zár be délben az abc vagy hogy vasárnap miért nem nyit ki egyáltalán.

El lettek kényeztetve az emberek és sokan el is kanászkodtak rendesen. Jöjjenek munkaidőben és gyalázzanak bátran, de a magánéletet tartsák tiszteletben!