Igaziból ők nem is vásárlók, hanem a vásárlók gyerekei. Vannak jók is, vannak rosszabbak is, mi most ez utóbbiakkal foglalkozunk.
Régóta figyelgetem az embereket és már korábban szemet szúrt, hogy milyen tömegesen tapasztalható, hogy embereknek semmi hatásuk nincs a környezetükre. Kutyás, akit a kutyája sétáltat, láthatóan semmi hatalma nincs a kutyája felett, üljünk csak le egy tetszőleges kutyasétáltatók által kedvelt helyen 15 percre! Ja, hogy erre nincs idő? Akkor olvassatok tovább, mert én leültem és megfigyeltem. Tudjátok, hány ilyen kutyás van? Nagyon sok!
Mennyi olyan sofőr, aki maga is csak egy utas az autójában! Még épp elterelgeti, hogy ne szaladjon fel egyik padkára sem, de de ennél nincs több tartalék váratlan helyzetre, megcsúszásra, bármire. Se gyakorlat (hogy a hóba lemenni csúszkálni az autóval csak az öröm miatt, meg gyakorlatot szerezni megcsúszásra? Minek? Majd élesben!), se szándék. Ami van, az éppen elég.
Ugye mindenki sejti már, mire akarok kilyukadni. Azokra a szülőkre, akiket a gyerekük nevel, visszafelé (normális irányban) semmi hatásuk nincsen. Semmilyen formáló erővel nem bírnak a gyermekük személyiségére, a gyerekből ösztönösen felszabaduló vágyakat, de inkább akaratot kénytelenek kiszolgálni 24 órában. A gyerekük csicskájává váltak. Na az ő gyerekük lesz hiperaktív, nem lehet 2 percre leültetni, vagy megkérni, hogy egy percre fogja már be a száját! Hogy valamihez ne nyúljon, ne beszéljen bele, ne szaladgáljon el, stb. Botrány, de még nem is érdekelne, rendben, éljék így az életüket, de egyszer csak bemennek valahova vásárolni.
Vásárolni sokféleképpen lehet. Be lehet menni a tecsóba, de lehet, hogy a a család egy játékboltba megy be vagy csak a telefonszámláját befizetni a legközelebbi illetékes szolgáltatóhoz. Ki ne látott volna még olyat, hogy család áll a sorban a pénztárnál, a gyerek meg kiflicsücsköt rágcsál, ami befelé biztos nem volt náluk, vagy hogy a túrórudi hamarabb elfoglalta a helyét a táplálékláncban, mint hogy az üres csomagolás a pénztárhoz kerülne. Jobb esetben. Rosszabb esetben bebasszák a pénztár előtti kólás hűtőbe. Persze, mert gyerek és a gyereknek nem lehet megmondani, hogy mi a helyzet, ugye. Nekem is van gyerekem, de e pofámról sülne le a bőr, ha nem sikerülne elérnem, hogy a gyerek kibírjon 5 percet, amíg kiérünk az üzletből. Kezdem érteni, hogy hogy keletkezik az a rengeteg retardált felnőtt.
Vagy a szolgáltatónál a 4 éves Kevinke, akinek az apukája 20 másodpercenként ugrik fel, hogy visszahozza valahonnan, valamelyik szomszédos üzletből. Kérem, ültesse le a gyereket! Sajnos nem lehet, ő nem tud leülni, ő ilyen. Volt olyan, hogy kiszaladt a gyerek a boltból, utána a folyosón először 3 db zöld ruhás ember szaladt utána, mert a szomszéd boltból felkapott valamit, amivel elszaladt. Elkobzás, leültetés. Gyerek 20 mp múlva sehol, folyosón ricsaj, piros ruhás emberek kergetik a gyereket, gyerek szalad, két marka tele van rágóval, potyog szét a felesleg. Most erre mit mondasz?
Vagy mit mondasz annak a fiatal házaspárnak, akinek a gyereke a bevásárlókocsiban ül, 2-3 éves körül lehet és a kezében egy energiaital és azt issza. Eladóként van-e jogom szólni nekik, vagy egyenesen kötelességem lenne? Miért nem adnak neki rögtön cigit vagy egy csík kokaint? Mi a fasz van az emberekkel?
Aztán csodálkozunk, hogy szinte nincs már normális gyerek, csak viselkedészavaros. Hiperaktív gyerekből elég egy is, de láttam már olyan családot is, ahol kettő vagy három is volt belőlük! A hármasnál három vagy tetszőleges kettő mindig beszélt, nem volt szünet. Az anyjuk feltesz egy kérdést, de a választ már nem hallgatja meg, mert valamelyik gyerek ötmásodpercenként úgyis elvonja a figyelmét. Szolgáld már ki őket! Meg sem érted, mit akarnak!
Vagy a gyerek, akinek a gázcsapon kívül mindent megengednek. Gyerek szisztematikusan, módszeresen teszi a kárt, rutinosan nem mindjárt a kirakatüveget kezdi beverni, hanem kezdni mondjuk a szóróanyaggal, brossúrákkal. Mondjuk rajzolni akar, de ehhez már az első 15 mp-ben elhasznál 30db papírt. Én ekkor még nem szólok rá, anyja sem szól rá, gyerek vérszemet kap. Elkezdi mondjuk összegyűrni/széttépni a papírt és szétdobálni az üzletben. Anyja szó nélkül nézi végig. Még akkor sem szól rá, mikor a gyerek a székeket kezdi el kitologatni a folyosóra. Maximum elereszt egy "kicsim ülj le, tudod, hogy ezt nem szabad" következmény nélküli mondatot, talán nem is a gyereknek, hanem a külvilágnak jelzésül, hogy ő figyel a gyerekre.
Ezerféleképpen tudják a gyerekek megkeseríteni a felnőttek és a többi gyerek életét, ki nem fogynék a történetekből. Egy dolog azonban az összes esetben közös: a szülők a fegyelmezés minimális látszatát is próbálják kerülni, nem láttam még sohasem egy taslit, vagy egy bármilyen retorziót, nulla szégyenérzet a külvilág felé, talán nincsenek is tudatában, hogy gáz amit csinálnak? Ha az ember szólni merészel, előjön az anyatigris meg az apafarkas, egekbe ugrik az öntudat....