Basztak már át boltban? Lehúztak a benzinkúton? Aláírattak veled egy szerződést évekre és csak otthon döbbentél rá, hogy valójában csak kenyérért indultál el otthonról? Csenget a postás, levelet hoz, majd a Jehova tanúit megszégyenítő kitartással próbál rábírni életbiztosítás vagy sorsjegy megvásárlására? Jártál már így? Téged is zavar? Engem piszokmód, és annál is inkább, mert belülről látom a rendszer működését.

Nem kívánok ezen az oldalon politikával foglalkozni, de mivel minden politika, a most részletezni kívánt kereskedelmi gyakorlat sem szakítható el tőle teljesen, sőt egyáltalán nem, mert ez is a jelen politikai berendezkedésből ered.

Emberek tömegei nosztalgiával gondolnak a Kádár-rendszerre. Már én is, bár még szűz voltam, mikor véget ért. Kicsi voltam még, de már akkor is tudtam, hogy szar, én is meg mindenki jobbra vágyott, főleg amikor kiderült, hogy valami alapvető fordulat történik. Hirtelen bekötötték a telefont, amire 8 évig vártunk, került az asztalra Commodore 64, videómagnó, jött a kábeltévé, Sky news, Pro7, Super channel. Reklámok. Viccesek, jópofák, már ezért megérte Sat1-et nézni. Jött minden. Milka csoki, banán-narancs nyáron is....

...és jött az azóta is mindent elárasztó és azóta is folyamatosan duzzadó reklámfolyam. Mindent el kell adni! Erőnek erejével is.

Feltartom a mutatóujjam és kimondom, hogy ez így mégsem jó, nem ezt akartam, ebben a környezetben nem érzem jól magam, véget kellene ennek vetni, a tőzsdét, a reklámcunamit betiltani, stb...   és rögtön jönnek a hangok:

azt nem lehet, a piac jó, a piaci verseny kiegyenlíti az erőviszonyokat, mindenkor valós időben, rugalmasan reagál a fogyasztói igényekre, aminek révén a végén a fogyasztó jár jól!

Vagy:

nem lehet központi tervgazdálkodással operálni, mert honnan a picsából lehet azt tudni Budapesten, hogy Kabátfalván egy anyakoca hány malacot fog szülni, hogy lehet ezt eltervezni előre vagy kikényszeríteni a terv betartását?

Logikusnak tűnik, elhiszem és elfogadom.

És akkor egyszer megtörténik, hogy egy benzinkúton az általam kért normál üzemanyag helyett prémium üzemanyagot tankol nekem a kutas ugyanannyiért. Több literrel kevesebbet kaptam, tehát átbasztak. Átbasztak. Megreklamáltam (khm..). kártalanítottak és éltem tovább a napjaimat a nagyszerű piacgazdaságban. Aztán egy ismerős kutasnál tankoltam, aki megkérdezte, hogy kérek-e inkább prémium benzint? (minden kutas megkérdezi, idegesítő is rendesen) De ugyanannyiért, mint amennyibe a normál kerül. Ugyanannyiért? Persze, hogy kérem. Csorog a nyál a tankba, közben megkérdezem, hogy ebben neki mi a jó? Az, hogy ki van adva, hogy egy hónapban hány litert kell eladniuk a prémiumból és akinek nincs meg a célszám, annak egy csomót lehúznak a fizetéséből. Neki 30 liter hiányzik a targetből, ha annyit elad normál áron, még mindig kevesebbet bukik, mintha nincs meg a havi előirányzat. Hmm.

Célszám? Előirányzat? Target?

Akkor engem azért basztak át korábban a másik kúton, mert a kutas hozni akarta a targetet?

Egyáltalán milyen célszámokról beszélünk? Hiszen az volt, hogy a tervgazdálkodás az rossz, nem? Hogy a piac majd reagál a fogyasztói igényekre, nem? Számomra ez azt jelenti, hogy havonta valahány ember szeretne prémium benzint tankolni, ez a valahány ember szorozva az általuk tankolt literrel, annyi prémium benzint kell gyártani havonta, erre egy jó piacgazdaságban a termelő majd jól reagál és megvalósul mindenki számára a földi paradicsom. Vissza ne merd kívánni az előző rendszert, mert az tervutasításon alapul!

Aztán járok-kelek a világban, dolgozok itt is meg amott is és látom, hogy minden multi célszámokkal dolgozik. Tervgazdálkodást folytat. Amire nekem ugyanezek korábban azt mondták, hogy az rossz. Mert hát hogy lehet előre eldönteni, hogy hány ember akarjon prémium benzint tankolni? Ki határozza meg előre, hogy egy telefonüzletbe a jövő hónapban hány ember toppanjon be feltöltőkártyás és hány előfizetéses szolgáltatást vásárolni?

Ki tehet róla, ha az előirányzattal szemben az emberek a postára még mindig csak csekket meg levelet feladni járnak és nem harapnak az életbiztosításra és a sorsjegyet sem vásárolják a terv szerint? Ki a felelős azért, ha a megvásárolt kamerára nem akarok casco biztosítást kötni, márpedig azt hónapokkal előre eldöntötték odafent, hogy az adott boltnak hányat kell kötnie? Még a gyorshajtásra is központilag meghatározott célszám van, benne van a költségvetésben, hogy hány milliárd forintért kell gyorshajtani az embereknek.

Mi van akkor, ha a terv nem teljesül, ki a felelős?

Megmondom: a kereskedelemben dolgozó alkalmazott. Ő tehet arról, hogy az emberek csórók és már a 400.- Ft-ot is sokallják a benzinért, az 500-at meg még inkább. Ő a hibás, tőle vonjuk le a kiesett hasznunkat! Mert a pénzügyi tervnek teljesülnie kell, a terv nem lehetett rossz, a dolgozók voltak bénák. Természetesen az sem fordul meg senkinek a fejében, hogy esetleg a piaci igényeket nem sikerült jól felmérni és jól lereagálni, pedig ezzel a képességgel hülyítettek engem 20 éven keresztül. Vagy alapból eleve magasról leszarták a piaci igényeket, a valóságot próbálták a tervhez igazítani.

Ugyanezt teszi a kutas, mikor átbasz a drága benzinnel. Ugyanezt teszik mások mással. Várok felsorolást egyéb esetekről, amikor a központi terv a vásárló direkt átbaszásával nyert (még nem is biztos) teljesülést!

Idősebb rokonom vásárolt telefon előfizetést, csak csomagot akart, hűséget nem. Közölték vele, hogy most akcióban kap hozzá egy (egyébként 2000.- Ft-os) telefont. Később derült ki, hogy nem ajándékba kapta, hanem 2 év hűséget írattak vele alá a készülékkedvezmény fejében. Vagy a másik, akivel közölték, hogy ugyanerre a készülékre most ebben a csomagban kötelező a készülékbiztosítás havi 500.- Ft-ért. Persze a lófaszt kötelező, csak a dolgozónak nem volt még meg a havi célszám és éppen senki sem akart beesni az utcáról készülékbiztosítást kötni.

Ezer terület van az életben, ahol a terv elmaradását a gyanútlan vásárlón hozzák be, sokszor nem is tudunk róla. Vannak viszont olyan területek, ahol nem lehet ilyen nyíltan megerőszakolni a vásárlói akaratot. Pl. egy postás nem tud neked kötelező életbiztosítást kötni az ajánlott leveled átvétele mellé, de mondogatni tudja. Kénytelen, mert célszámot kell teljesítenie, különben az egyébként is nevetséges fizetésének is még levonják a felét!

Ez az egész alapvetően megmérgez mindent. Megmérgez emberi kapcsolatokat, ahol pl. a postás ismerősömmel már nem szívesen állok szóba, mert tukmálja a szarjait. Ahol egy szolgáltatónál vagy bármely más üzletben nem fordulhatok bizalommal a szakemberekhez, mert sohasem tudhatom, hogy éppen az én problémámra keres megoldást vagy vérszemet kapva valamely célszámot teljesít éppen rajtam. Nem hihetek senkinek, nem bízhatok senkiben.

És ez az egész hogy jön az eladók könyve blog témájához?

Úgy, hogy a kereskedelmi dolgozó ebben él benne, én belülről látom ezeket a dolgokat. Látom azt, hogy a hóvégi összesítésnél csak azt nézik, ki hozta a célszámot és ki nem, nincs benne statisztika, hogy hányan vették meg a terméket maguktól és hányan lettek átbaszva. Azok érvényesülnek, akik a leglelkiismeretlenebbül basznak át mindenkit, aki hozzájuk betér. Azok, akiknek ez lelkiismereti vagy világnézeti okokból nem vállalható, rövid úton kiszelektálódnak a szakmából és a végére csak a hiénák maradnak minden olyan területen, ahol célszámokkal dolgoznak. Senkinek ne legyenek illúziói, hogy a célszámok egyébként normál módon teljesíthetőek! Mindig a maximumra vannak kihegyezve, szinte csak csalással teljesíthetőek. Ha a terv véletlenül túlteljesül, következő hónapban az lesz a minimum, az lesz az elvárás, lefelé sosem megy. Mindeközben nem növekszik ilyen mértékben azon emberek száma, akik épp ezt vagy azt a terméket, szolgáltatást szeretnék megvenni. Sőt, a vásárlóképes emberek száma folyamatosan csökken, de a célszámok folyamatosan nőnek.

Ez engem nagyon zavar. Az meg különösképpen, hogy az egész le van tagadva. Piacgazdaságról, rugalmasságról, piaci igényekről beszélnek az "okosok", közben a legkeményebb tervgazdálkodás megy a legkíméletlenebb eszközökkel, mindenhonnan árad a reklámszemét, hogy az a keresletet hozzáigazítsák a kínálathoz. Még ez is hagyján, csinálják! De akkor miért mondják nekem egyidejűleg, hogy a tervgazdálkodás alapvetően rossz, meg hogy a piac reagál az igényekre?