Igen gyakori vendég. A tájékozatlan, a hozzánemértő. A sógorom ezt mondta, a vejem amazt. Bárkire hallgat, csak távol maradhasson az eredeti információtól. Gyakran a terméket sem akarja kipróbálni vásárlás előtt, hiszen a szomszéd fia azt mondta, hogy jó. Hazaérve a lánya azt mondja, szar. Mi legyen? Visszaviszem, hátha kicserélik. (vagy macika és a porszívó nyomán mire odaér: átbasztak!)
Reggel nyitás előtt már a bolt előtt toporog, kezében az előző napi céges szatyor.
Többnyire műszaki cikkeket forgalmazó üzletek kollégái találkoznak a típussal, de szerintem a kereskedelem minden szektorában előfordulnak. A reggeli kómából ő az, aki felébreszt, visszatérít a valóságba, segít elfelejteni az álmodat a tökéletes világról, ahol az emberek megfontoltan, felnőttként viselkednek, érett személyek módjára, tájékozódva költik el egy havi fizetésüket egyetlen termékre, hajlandóak időt tölteni a ruhacsipesznél bonyolultabb eszközök használatának megismerésére, adott esetben meg tudják keresni a használati útmutatót a dobozban. Nem. Ha valaki a családból lefikázza a terméket vagy az első öt percben nem sikerül minden funkciót egyetlen gombnyomással előcsalni, akkor reggel nyitásra számíthatunk rá. Sokszor már az értékesítés pillanatában lehet tudni, hogy másnap az első párbeszédet azzal az emberrel fogod folytatni. Akár vitát is, hiszen nincs az a jogszabály, amit ne lennének képesek a helyszínen kitalálni az igazuk bizonyítására.
Gyakori vitatéma, hogy a boltos köteles-e a terméket visszavenni, mert a vevő meggondolta magát. A vásárló szerint igen és mivel a vásárlónak állítólag mindig igaza van, már nem is érdemes megnézni a hatályos jogi szabályozást a kérdésről. Eretnekek egy perc guglizással mégis meglelhetik a választ a fogyasztóvédelem honlapján.
Hogy emberek miért nem képesek tájékozódni, miért hiszik el és vallják igazságnak az egymásnak ellentmondó infókat felváltva, időrendi sorrendben mindig az utolsót tekintve igaznak; hogy miért nem képesek felvállalni a döntéseiket, azt nem tudom, de mindenesetre két fő típussal találkoztam:
Aki határozottnak tűnik
És aki látványosan, messziről is teljesen fogalmatlan.
A határozott szándékú mindenféle paragrafusokat fog fejből idézni, piszokmód tájékozottnak tűnik a fogyasztói jogok tekintetében, de valójában blöfföl, fogalma sincs semmiről, ahogy a vásárolt termékről sem, de annyira határozott, hogy kezdő értékesítőket könnyedén meg is téveszthet. Bár tudja, hogy ő döntött szarul, és senkire nem foghatja, tartania kell az állásait erre a képzeletbeli jogszabály az egyetlen bástya (nameg az, hogy ő a vásárló, akinek mindig igaza van márpedig!), nem is engedi el egykönnyen. Láttunk ilyet ezret, kis rutinnal könnyű kezelni.
A fogalmatlan nem tudja, mit akar. Halvány elképzelései lehetnek, látott reklámokat, látta a szomszéd beszerzéseit, de tanácsot, segítséget kér, meghallgatja, látszólag el is fogadja, de az arcán már a pénztárgép csilingelésekor látszik a megbánás. Reggel újra látod.
Mit lehet tenni, ha egy ilyen utóbbi típus áll veled szemben? Lehet, hogy rossz kereskedő vagyok, de én az ilyeneket megtartom a bizonytalanságukban. Az a legjobb, ha nem dönt sehogy és elhalasztja a vásárlást, az sem baj, ha máshol költi el a pénzét (szívjanak vele mások). Bár menet közben tudod, hogy igen könnyen tudnád bármelyik termék felé billenteni a döntését, de nem szabad, mert bárhogy is "dönt", megbánja és a döntéséért te leszel a hibás. Egy fillér haszon nem lesz belőle, csak a meló vele, mert negyedszer is visszahozza rosszként a hibátlan terméket, csak mert lemerült, nem találja a bekapcsolót, a szomszédé többet tud (bár háromszor annyiba is került), bármi! De neki sem jó, ha bevásárol, mert csak a programot csináltad meg neki, most mászkálhat kora reggel, fél órákat toporoghat reggel a bolt előtt, mire kinyitsz. Kapja a gyomorideget, ha nem cseréled neki, futhatja a felesleges köröket és közben egy pillanat öröme nem lesz a termékben. De nem is keresi már. A megszerzés pillanatától az lesz az egyetlen célja és vágya, hogy mihamarabb megszabaduljon tőle , vagy visszakapja a pénzét vagy megkapja a másik terméket, amiről ő hülye, hagyta magát lebeszélni! És ezért bármit képes elkövetni. A megszabadulási vágy olyan erős némelyeknél, hogy hagytak már nálam ott terméket dühből. Kiviharzik a boltból és sosem látod többet. Kivéve, ha bizonyos idő után nyomaszt az őrzés felelőssége és elbirtoklod az ottfelejtett tárgyat. De akár meg is rongálhatja a terméket (láttam már ilyet), ami után már aztán igazán jogosnak érezheti a minőségi kifogását. Én nagyon sajnálom ezeket az embereket, mert rettentő szomorú arcokat tudnak vágni, mikor kiderül, hogy se termék, se garancia a továbbiakban, pedig nemrég még volt egy értékes valamijük. Akkor már az is jó lenne, ha az eredeti állapotot vissza tudnánk állítani, de sajnos megszívták.
Elkalandoztam. Szóval ott tartottunk, iszonyat felelősség az eladónak a választás terhét magára venni. Mindenáron el kell érnünk, hogy a fogyasztó maga válassza ki, milyen termékkel akar szívni, ha helyette döntünk, a felelősséget is megnyertük.
A kognitív disszonancia működése termékválasztáskor:
Adódik eset, hogy a vásárló olyan terméket szeretne, amit Te, mint eladó nem javasolnál egyébként. Mert szar. Vagy sok a meghibásodás vele, naponta többet hoznak vissza. Vagy hasonló árban van jobb, amit kipróbáltál, tudod, hogy jobb. Vagy bármi egyéb, ami miatt mást javasolnál neki, mint amit ő szeretne. Ne tedd! Kezdő kollégák, akikbe szorult is némi segítőkészség, megpróbálják meggyőzni az ügyfelet, hogy legyen esze, ne azt vegye, ha jót akar. Persze érdemes megvillantani a lehetőséget, elmondani, hogy mivel járna jól igazán, de győzködni nem szabad. Minden esetben hagyni kell, hogy a vásárló döntése az a saját döntése legyen, akármekkora ostobaság is! Miért?
Egyszerű.
Ha elviszi a szart, azért csak magát okolhatja. Ő akarta. Ha vásárláskor egyébként megemlíted, hogy mi a helyes döntés, arra később hivatkozhatsz, hogy "én megmondtam", amit persze letagad, de belül emlékszik rá és nem téged okol. Ha a rossz, de egyébként határozott döntéséről lebeszéled és hagyja magát, az lesz az eredménye, hogy az adott termékkel bármiféle probléma merül fel (be kell dugni a konnektorba, használat előtt be kell kapcsolni, lemerül az akku, stb.), akkor te leszel a hibás egy személyben, senki más, amiért rábeszélted a selejtet, ő meg persze hülye volt, hogy hallgatott rád és megvette azt a szart, pedig határozott kívánsággal érkezett, tudja is, de kit érdekel, ha egyszer átbaszták ugyebár.
Ha a saját döntése, akkor az akkor is a legfaszább lesz, ha rég rájött, hogy fost választott.
Bizonytalankodóból rengeteg van, egy részük kis segítséggel lehet, hogy magára talál, másik részük rossz szájízzel, de végül lekopik rólad. Szerencsére a súlyosabb esetek ritkák. Nálam meg különösen, mert én nem tartom jó kereskedőnek azt, aki mindenkinek el akar adni valamit, aki az utcáról betér. Sokszor az üzletnek sem árt annyit egy elmaradt haszon, mint egy nyilvánosan kivert patália, és legalább megúszunk egy ügyfelet, aki sajnos mindenképpen rossz szájízzel zárná a tranzakciót. Neki is jobb így!
Ja, nagyon fontos dolog, hogy az illusztrációul választott kép az nem az épp hezitáló vásárlót ábrázolja, hanem engem, amint épp feladták a leckét....
