Friss topikok

  • Opus Pocus: @grungi: Igen és nem. A szocialista tervgazdálkodással nem az volt a vaj, hogy nem volt előzetes ... (2017.12.29. 21:47) A következő ötéves terv
  • Horváth Oszkár: True dat. A felét mintha én mondtam volna. Nagyon egyetértek, az olcso közhely meghatározással, és... (2015.05.13. 00:02) Az irreálisan túlfújt fogyasztói öntudat
  • pushup: hát, drága szívem, ez nem eladó-specifikus. ugyanezt szívod óvodában, iskolában, ahova a saját köl... (2014.05.20. 18:15) Vásárlótípusok: a gyerek
  • Csumpi Hálidéj: A 25e ft-os, dobókocka méretű alkatrészek között egyedül. (2013.06.29. 10:36) Vásárlótípusok: határok nélkül
  • Opus Pocus: Lesznek! A fejemben már gyűlik az anyag, viszont épp nagy lakásfelújításban vagyok, meg költözés, ... (2013.06.07. 21:36) Vásárlótípusok: az idő urai

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Alapvetés: ki van kiért?

2013.06.23. 21:31 Opus Pocus

Reklamáló vásárló szájából gyakran és könnyedén csusszan ki az az át nem gondolt szlogen, hogy "te vagy énértem és nem én vagyok teérted" vagy ennek valamely kicsit módosított változata. 

A gondolat gyökere talán az "a vásárlónak mindig igaza van" mantrában rejlik, amit valószínűleg a kereskedők találtak ki a jobb pénzügyi mérleg érdekében, legalábbis nagyon remélem, hogy nem egy öntudatos vásárló száján szaladt ki először, hogy így magyarázza a magyarázhatatlant, bár néhány ügyfél habitusát nézve akár ez a verzió is simán elképzelhető. Mindenesetre a nép hamar megette ezt a szlogent és mára valamiféle megdönthetetlen alapigazságként használják ezeket a szófordulatokat. Pedig egyáltalán nincs így egyik "érv" esetében sem.

Hanem akkor hogy van? Na erről lesz szó alább.

Ha a "te vagy értem" alapigazság lenne, akkor az minden körülmények között igaz kellene, hogy legyen, attól alapigazság, de szerintem csak a jelen gazdasági helyzet között táplálható a gondolat, mert más esetekben más eredménye jutunk. Ma a világon túltermelési válság van, több terméket gyártanak, mint amire az embereknek valóban szükségük van, a gyártóknak, kereskedőknek minden fortélyra szükségük van, hogy gazdára találjon a portéka, még az a megaláztatás is belefér, hogy egy nyilvánvalóan hülyeségeket beszélő, hozzánemértő laikus is igazat kaphat, ha a kereskedelmi érdek (jó hírnév, stb.) ezt kívánja. Ez egy gesztus a kereskedő részéről, amivel lehet élni, de visszaélni már nem ízléses, erre alapjogként hivatkozni pedig már a bűn határát súrolja.

Tételezzük fel, ha a mai kínálati piac helyett keresleti piac lenne (aka: hiánygazdaság). Mindjárt más lenne a helyzet. Ha a 100 tagú faluba reggelente csak 3 db kenyér érkezne, akkor rögtön megfordulna a dolog és nem a kereskedők versengenének a vásárlók bizalmáért, hanem a vásárlók a kereskedők bizalmáért. Mennének a baksisok a pult alatt, a vegyesboltost állandóan itatnák a kocsmában, szivarral kínálnák, előre köszönnének neki az utcán. Ma a vásárló megteheti, hogy köszönés nélkül rögtön az óhajait kezdi sorolni, ez akkor nem lenne ilyen természetes. Menne a hajbókolás a kereskedő felé, remélve, hogy ő kapja a meg a kívánt terméket, nem a szomszéd, a boltos nagyobb úr lenne a településen, mint a polgármester!  Ezzel csak arra próbálok utalni, hogy a fenti szlogenek csak a jelen körülmények között tudják tartani magukat, és a jelen ideiglenes helyzet csak egy a számtalan lehetőség közül, és csak most igazak, más körülmények között nem, tehát egyik gondolat sem természeti alaptörvény, csupán a körülmények hozadéka. Csúnyán pórul járhat az, aki ezeket bebetonozza a fejébe és a körülmények esetleges változása esetén sem képes leszakadni a gondolatról. Ez nagyon fontos!

Ma még sokan gondolják helyesnek azt a nézetet és bele is élik magukat rendesen, hogy valamiféle szívességet tesznek azzal a kereskedőnek, hogy megveszik a terméket és a tranzakció valójában nem is azért történik, mert szükségük van a portékára, hetek, hónapok, évek óta vágynak rá verejtékben forgolódva. Pedig ennyi erővel a fordítottja is igaz lehetne, miszerint a kereskedő tesz szívességet a lakosságnak, hogy áldozatos munkával eljuttatja mindenki vágyait a polcokra csekély árrés fejben, vállalva a különféle ellenőrök vegzálását, az ostoba kérdések özönét, a felsőbbrendűségét és mellesleg az igazát bizonygató vásárló ajvékolását, a hétvégi munkavégzést, a szentesték családtól távoli eltöltését. Persze ez sem igaz, ahogy az ellenkező nézet sem.

Akkor mi az igazság? Az igazság elég egyszerű, mellőz mindenféle spirituális manővert, alá-, fölérendelő kényszerítést. Egy üzleti tranzakció jön létre, mindkét fél egybehangzó akaratával, mindkét fél kölcsönös haszonszerzésének reményében. Te a pénzt adod, én a terméket. Nincs itt semmiféle te vagy énértem kapcsolat. Aki ezt gondolja és (feltéve de meg nem engedve) hangoztatja is, az bár ki lesz szolgálva, de biztosra veszem, hogy sehol sem látják szívesen. Sőt, általános tapasztalat, hogy az ilyen ügyfeleknek sokkal több a problémája a kereskedőkkel, éspedig éppen e világnézetük miatt, amiért ezekkel a parasz ügyfelekkel senki nem foglalkozik szívesen, ugyan megkapják a törvényi minimumot de reménykednek a gyors távozásukban.

Van-e kérdés?

A bejegyzés trackback címe:

https://eladokkonyve.blog.hu/api/trackback/id/tr195374781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása