Hogy miért pont ezzel kezdtem a vásárlótípusok elemzését, azt nem tudom, mindenesetre elég gyakori jelenségről van szó, bár ez a fajta jelenti talán a legkisebb lelki megterhelést.
Vannak emberek, akik valamilyen érthetetlen okból olyan büdösek tudnak lenni, mint egy rothadó hulla. Bemattul a vitrinüveg, ahogy elhalad előtte, pereg a festék a falról. A fákról lepotyog a levél, amerre jár! A húgyszag talán az egyetlen, amit azonosítani tudok, a többi bűz egyszerűen felismerhetetlen a saját eszköztáramból. Szerencsére keveset járok a fővárosban, még kevesebbet használom a tömegközlekedést, így kevés hajléktalant látok, de szerintem a sokat tapasztalt metrósoknak is meglepetést tud okozni pár arra elszánt vásárló.
Ó, nem. Nem arról van szó (amit magamról is ismerek), hogy az ember egy fárasztó nap után jól megizzadt, kezd erjedni, és bár ugyan randizni nem indulnék már el, de hazáig még kibírom, ott meg elő a szappannal! Vagy ismerős az is, hogy különféle nomád túrákon éri az embert a közvetlen napfény meg az intenzív testmozgás, és nem kerül haza, vagy van, hogy egyáltalán víz közelébe se. A harmadik napon már igen erős a vágy a fürdőkád után. (meg erős a buké is, de mivel rólam van szó, nem vázolnám részletesebben) Na ez mind semmi ahhoz képest, ahogy emberek nem szégyellnek közösségi helyekre menni. Én megértem, hogy inkontinencia meg prosztata meg mittudomén, de itt nem arról van szó, hogy napközben csordogál befelé a pisi és délutánra megbuggyan esetleg, hanem arról, hogy az az ember több, mint egy hete nem fürdött és ez a legóvatosabb becslés!
Én azt mondom, aki legalább hetente egyszer nem akar fürdeni, az ne menjen emberek közé és erre kényszeríteni lehessen, akár karhatalommal!
Egy buszvezető ismerősöm épp jelen volt egy ilyen bűzbomba érkezésekor. Kérdezte, hogy miért nem b*sszuk ki? Na ez az! Nem tehetem, ő az Ügyfél! A legdurvább szúrás, amit megengedek magamnak, az az, hogy kifelé menet megkérem, hogy hagyja nyitva maga után az ajtót! Megtudtam, hogy a buszon másképp mennek a dolgok. A sofőr megmondta: neki ki van adva, benne van az utazási szabályzatban is, hogy olyan állapotban lehet igénybe venni a szolgáltatást, hogy ne tegyen kárt sem a többi utas ruházatában, sem a járműben. Nem beszélve a közegészség-, járványügyi szempontokról. Szóval ő bizony kizárja az utazásból az ilyeneket. És tökre igaza van! Én civilben már teljesen elvesztettem az emberekkel szemben a türelmemet, volt, hogy a postáról kizavartam egy embert, aki mögöttem állt és épp oszlásnak indult. Senki nem tette szóvá.
A büdöseknek van egy fontos és közös tulajdonságuk: mind sokáig marad. Vagy problémájuk van, vagy sztorijuk. Egyik sem simán jön és megy.
Enyhébb eset, de sokkal gyakoribb, hogy a kedves ügyfél lehelete a problémás. Van, hogy egyetlen mondat felér egy egész doboz barna szofival. Azért az egy levegőre elég tömény. Próbálok kitérni előle, félre, hátrébb húzódni, de az ilyenek mindig csak bizalmaskodóan közelről tudnak beszélni hozzám.
Feltűnő még egyes embereknél a téli ruházat hogyismondjam... tisztítatlansága. Azért egy kabátot mégsem hetente mos az ember, de hogy évente sem? Gyakori, hogy az egész család egyforma áporodott szagú kabátot visel. De hát ez már nem is érdekes, mert az igazi görények nem ők.
Emberek járnak-kelnek köztünk, szaguk, mint az oszlásnak indult tetem. Miért van ez?
