Nem minden vásárlónál lehet rögtön észrevenni annak kellemetlenkedő természetét. Vannak egészen szimpatikus arcok (és sokan azok is maradnak, de az alábbiak nem), akiknél kellő tapasztalattal sem lehet felmérni, hogy később fejfájást tudnak okozni.
Az ügyfélkapcsolat építésének netovábbja, mikor odáig jut a románc, hogy ügyfél és eladó telefonszámot cserél. Ettől a mozzanattól sok értékesítő eleve irtózik, és tulajdonképpen a nyugalmuk érdekében ők járnak el helyesen, de bennem valamiért még mindig megvan a bizalom, ami a kérdéses esetektől eltekintve gyakran gyümölcsöző is. Kölcsönös érdekek mutathatók ki a telefonszámcsere ügyletének okaiként: az ügyfél egy bennfentes kapcsolathoz jut a telefonszámmal, ami nagyban megkönnyíti az ügyintézést, megspórolja az odautazást, a sorban állást, és előrevetíti a kiemelt figyelemmel való kezelést. A kereskedelmi dolgozó számára is előnyt jelent, nem is keveset: az az ügyfél, aki közvetlen keres, mert erre lehetősége van, egészen biztosan nem máshol veszi igénybe a szolgáltatást, vagy vásárolja a terméket, ez az egyik gyakorlati haszon, a másik pedig az, hogy még a Jóistennek is vannak szükségletei, így a dolgozó olyan kontaktok birtokába juthat, amik szintén hasznosak lehetnek, ha bármire szüksége lenne. Van mindenféle kapcsolatom, autóbontós, vízvezetékszerelő, vetőmagüzlet tulaj, gumis, rendőr (ez különösen hasznos), stb. Mind kapóra jön, ha csekélyke jövedelmemet szeretném elkölteni és magam is élvezni szeretném az egyedi elbánás előnyeit és örömeit. Eddig minden rendben is lenne addig a pontig, amikor is:
Vasárnap este negyed kilenc, mozifilm nézés, csipszrágás, megcsörrenő telefon. -Tudnál-e segíteni? -Sajnos nem.
Hétköznap 7:12, az első szundit nyomom le az ébresztőn, telefon megcsörren: -Lenne egy kis problémám. -Egy darabig marad is.
Nyári hétvége, motorostúra, zsebben makacsan csörgő telefon: -Az lenne a problémám, hogy... -Ne haragudj, épp a Bakonyban túrázom, jövő héttől dolgozom újra, egy ösvényre álltam félre, a bukó alá gyömöszölt telefonnal. -Azért elmondanám. És mondja megállíthatatlanul, már tényleg ott tartok, hogy rányomom a telefont.
Aztán vannak azok, akik talán egyszer vásároltak valamit, de ez nem is biztos, de betérve megértő fülekre találtak, ahányszor csak meglátnak az üzletben/szolgáltatónál, mindig újra betérnek és beszélgetést kezdeményeznek. Mesélnek a magánéletükről, a problémáikról, kint van a gyerek Londonban, viszi a bank az autót, ezer történetet hallottam már. Alapból ezzel semmi baj nem lenne de az sem zökkenti ki a mondókából, ha már sor van a háta mögött, gyanúsan sokszor nézek a válla felett, a következő ügyfél türelmetlenül krákog. Nem probléma, ha egy köbméteres nyitott karton van előttem, benne millió bevételezésre váró termékkel, a háttérmunka ráérhet. Az sem baj, ha az embert a főnöke már percenként kérdezgeti, hogy meddig jutottam a feladattal. El nem zavarhatom, pláne, hogy egyszer már a bizalmába fogadott (esetleg vásárolt vagy majd még valamikor akar), a célzásokat nem érti, nehéz úgy cselekedni, hogy a jó szájíz is megmaradjon és a munka is zavartalanul folyjon.
Hívtak már meg így családi vacsorára (egye csak a libát Pelikán elvtárs, de egyszer még kérni fogunk Öntől valamit!). Más lett volna az érzés, ha a családban lett volna eladósorban levő szemrevaló 17 éves lányka, akinek megbízható, jóképű, korrekt partnert kerestek volna, de sajnos nem volt. Jöttek már hozzám lakásra termékért, szállítottam már 15 kiló vasat motorostúrán személyes átadás céljából Nyékládházára a postaköltség megspórolásának reményében. Ezeregy eset.
Talán ide tartozik, de inkább egy másik cikk témájához, de akkor ez nem jutott eszembe, úgyhogy most tessék figyelni!
Van úgy, hogy az emberfia webárházat üzemeltet. Az ilyen ember is csak egy a halandók közül, akik éjjel alszanak meg hétvégén zárt ajtókat találnak a Postán. De a telefonszámot a gugli hajnali kettőkor is kidobja, és a terméket/szolgáltatást kereső ember vérszemet kap. Na jó, éjjel kettőkor még nem hívtak, de a határokat feszegető emberek azért megjelennek:
Reggel 6 óra 13 perc, telefon.
Este 10 óra 22 perc, telefon.
Telefon csütörtök este 7 óra 23-kor: -Gömbfejet szeretnék rendelni! -Pénteken tudom feladni, max. hétfőre ér oda. -Az nem jó, holnap (péntek) reggelre kellene, mert még be is kell szerelni, mert 2-kor vizsgázik az autó. -Jöjjenek el érte! -Nagykanizsaiak vagyunk, nem megy. -Sajnálom. Mégis mire számított? Tényleg a telefonhívás előtt 5 perccel tudta meg, hogy le fog járni a műszaki? Tényleg nem tűnt fel korábban egy kopogó gömbfej? Na.
Aztán: -Nem lett jó a kipufogó, a másik kellene (fél órán át egyeztettünk, hogy melyik kell). -Nem baj, küldd vissza, holnap postázom a másikat, amiről beszéltem, hogy az lesz a jó, a postaköltséget gálánsan levonom a másik termék árából. -Oké, küldöm. Megérkezik a visszáru. Portósan. A portós csomag ára olyan magas, főleg 20kg felett, hogy az sem kerülne többe, ha Sopronból rendel egy taxit és bedobja a hátsó ülésre, rácsap a taxi tetejére a címemet bemondva, meg hogy majd ott kifizetik a fuvart.
Van, aki visszahívó sms-eket dobál 2 percenként. Van, aki sms-ben kérdez, hogy a felé irányuló elkötelezettségemet mindenképpen az én anyagi ráfordításomon keresztül érezze. Válasz esetén természetesen újabb kérdés jön, újabb válasz esetén egész estés sms parti kezdődik. Van, akinek egyszer kivittem az árut ingyen, mert éppen arra jártam. A következő hívásnál már kérdezi, hogy mikor érek oda vele. Mert hiszen a 300 ft-os termék ingyen kiszállítása a legtermészetesebb dolog az ország bármely pontjára.
A jelenség tömeges, ezért is írtam le, de igen nehezen kezelhető.
Nem, még nem kaptam agyvérzést.
