Ez a leggyakoribb típus, aki a normális ember helyett szokott érkezni.
Sem nemek, sem életkor, lakóhely, foglakozás, társadalmi rang szerint nem zárható ki a megjelenése, bár az előfordulási arány azért különbözik. A jelenség mára tömegessé vált és ez csak fokozódni fog, ahogy nyílik az olló az emberek képességeinek tekintetében (értsd: az egyik ember atomerőművet, repülőgépet tervez, a másik egy kilincset nem tud lenyomni, egy mondatot nem tud segítség nélkül elmondani).
Az kiindulási alap általában azonos éspedig nem más, mint az a tény, hogy az emberek túlnyomó része attól a pillanattól kezdve, hogy utolsó nap felállt az iskolapadból, hátralevő életére már soha többé semmiféle tudást nem vesz magához. Napi több órákat döglenek a tévé előtt, nézik a szarszemetet, hihetetlen példányszámban fogyasztják a Blikket és egyéb agysorvasztó bulvárszemetet, beszélgetnek az időjárásról és a tegnapi ebédről, a parlamenti képviselők fizetéséről, a semmiről. Könyv évek óta nem volt a kezükben, írni-olvasni rég elfelejtettek, soha nem is tudtak igazán, számolni mára max. 10-ig tudnak, mert akkora egy átlagos tojástartó. Gondolom, ismerős a jelenség vagy kívülről, vagy belülről, de olyan nincs, hogy valakinek a környezetében ne lenne valami hasonló agysebész.
Ebben a típusban a differenciálódást általában a kor adja. Minél idősebb valaki, annál előrébb tud jutni a leépülés meredek lejtőjén. Tévedés ne essék, nem azért ostoba valaki, mert öreg, és pár betegséget leszámítva az öregségnek nem természetes velejárója az elbutulás! Azért történik meg mégis, mert az egyed a butulást kitartóan, következetesen, tartósan műveli. A magas kor arra is alkalmas alap lehetne, hogy valaki mérhetetlen információt vegyen magához és kiművelje magát sok szakterületen, de a tévét bekapcsolni és hátradőlni sokkal egyszerűbb.
Aki ügyfelekkel foglalkozik, statisztikai alapon a leépültek közül az öregekkel találkozhat a leggyakrabban. (félreértés ne essék, nekem az öregekkel semmi bajom nincs, a buta emberekkel van bajom, ha mellesleg öreg is, az attól még nem mentség) Irtózatos szívások indulhatnak a pult mindkét oldalán, ha egy ilyen elbutult öreg belép mondjuk egy műszaki cikk üzletbe. Azért pont oda, mert ez mégiscsak egy fokkal (valakinek kettővel) nagyobb kihívás, mint kikérni 20 deka párizsit. A mobiltelefonokkal például az összesnek van valami baja. Én nem tudom, hogy a számokat nem ismerik vagy a "vissza" és a "tovább" szavak jelentése között nem tudnak különbséget tenni, de valamiért az összesnek beletörik a bicskája. SMS-t küldeni egyik sem tud, pedig nem kell hozzá tudni semmi mást, mint írni és olvasni. "Én nem értek hozzá" -mondják, én meg azt mondom, hogy nem is kell érteni hozzá, csak annak, aki megtervezte meg beprogramozta ezeket a készülékeket, a felhasználónak nem értenie kell hozzá, hanem használni, és a használati tárgyakat meg direkt úgy tervezik, hogy a kezelése ne haladja meg egy átlagember képességeit. És erre nem kifogás, hogy valaki öreg. Mikor ezek a szerkezetek kijöttek, keresőképes koruk teljében voltak, hol a picsában voltak akkor? Úgy csinálnak, mintha 40 éve egy pincében élnének, ahol most hirtelen elfogyott a babkonzerv és feljöttek a felszínre pótlásért, azt' rácsodálkoznak, hogy mobiltelefon, CD játszó, meg ember a Holdon? Nehogymár!
De a leépüléshez nem kell előrehaladott kor. Rengeteg a középkorú ember és most már sajnos a fiatalok közt is egyre gyakoribb, hogy valaki nincs tisztában a 4 alapművelettel, képtelen egy 2x3 soros táblázatot önállóan értelmezni, de magát a puszta szöveget sem sikerül. Általános iskolából rémlik, hogy volt, hogy szövegértést osztályoztak. Akkor nem értettem, hogy erre mi szükség van, hisz ott a szöveg, elolvasom, azt' megértem. Mára már azt nem értem, hogy ha ezt akkor osztályozták, hogy lehetséges, hogy ennyi embernek mégis sikerült kijárni az általános iskolát? A benyomásaim odáig vittek, hogy már szinte minden forintot sajnálok, amit az állam oktatásra költ, hisz teljesen hiábavaló az egész. Pedig mekkora szükség lenne rá!
Na nem húzom fel ezen magam megint. A fő ütközési pont ezekkel ott van, hogy ezek az emberek is fogyasztanak (ebben ki is merül a létük) és a fogyasztásuk nyomán kérdéseik, problémáik keletkeznek. Olyan kérdések, amire a választ csak akkor érthetik meg, ha legalább nyomokban van még emlékük az általános iskolai fizika, kémia, matematika órákról, de ez ma már egyre ritkább. Ők azok, akik bármilyen szuper cuccot leszaroznak, mert nem tudják használni. Mindenki hibás: a gyártó, aki legyártotta ezt a szart, az eladó rohadna meg, hogy rámtukmálta ezt a szart, a szomszéd, aki ugyanezt vígan használja. Eközben a termék dobozában lehegesztett fóliában bontatlanul hever a használati utasítás, és nem is tudom, hogy ez baj-e, mert ha kinyitotta volna sem értett volna belőle semmit. Ők azok, akik pillanatok alatt tönkreteszik a terméket, hallgathatod, ahogy reklamálnak, már bánod, hogy 2 napja odaadtad neki, pedig te tudtad előre.
Tanácsot nem fogadnak el, nem is értenék igazán, gyakran indulatba fordul a kétségbeesés az idegen világban és a hirtelen felismerés, hogy 40 év lemaradását nem lehet most hirtelen bepótolni. Gyakran innen indul az agresszió. Befogadásra képtelenek, hadd idézzek egy párbeszédet:
-az a bigyóka
-modem a neve
-jó, hát én nem tudom
-dehogynem tudja, az a neve, hogy modem, már tudja, hiszen elmondtam kétszer is
-jó, mittudomén, hogy hívják
(Mikor mesélem azt a hihetetlen mennyiségű sztorit a "furcsa" emberekről, volt olyan barátom, aki pedzegette, hogy ennyi hülye nem lehet a földön, nyilván csak kitalálom a történeteket. Épp a munkahelyemen volt, amikor egy vásárló érkezett a nejével, elég mogorva arccal: -Ezt a szart (telefon) két napja vettem, azóta töltöm, és be sem kapcsol. -Na nézzük, mi lehet a baja, lendületből bontom ki a dobozt. Elsőre a készülék jött ki, gyanúsan könnyű volt, de félretettem. Aztán előkerült a dobozból egy akku, lehegesztett fóliában. -Uram, nem tette bele az akkut! Mire ő a feleségéhez: -Mennyé', azt' nézegesd meg a kirakatokat! -majd felém- honnan kellett volna tudnom, hogy bármit is bele kell tennem?- Lendületből ürítem ki tovább a dobozt. Rögtön előkerül egy használati utasítás, szintén lehegesztett fóliában. Kirakom elé, nem szólok semmit, ezek után bármi szó sértő lenne, de már a mozdulat miatt is szégyellem magam, ahogy eléraktam a füzetet. Ember elmegy, a haverom akkor kap először levegőt: -ezbazmeg dekurvasötétvolt! Az. -mondom. És 7 perce állsz itt, egyszer maradhatnál egész napra! Erre ő hárító mozdulattal: -Mindet elhiszek!)
Na. A lényeg, hogy egyébként az idiótákat is lehet bírni, még szórakoztató is lehetne, jókat röhöghetnék, de az a baj, hogy nekem közben soha egy pillanatra nem megy ki a fejemből, hogy ezek az emberek is alanyi választópolgárok és ezeknek a szavazata is fejenként ugyanúgy egyet ér.
Hát csoda, ha itt tartunk?
