Az alap kezdeményezés nem rossz és mindenképpen érthető. A profitorientált berendezkedés (azaz a profit maximalizálása és a költségek minimalizálása) egyik eredménye, hogy szabályozás nélkül a termékek egyre silányabbak de egyre drágábbak, valamint a munkaerőpiac (de rosszul hangzik ez a szó) árérzékenysége is az olcsóbb munkaerő felé tereli a cégeket és ez még a szerelőszalag mellett elmegy, mert van valami minőségbiztosítás, azonban az értékesítési/ügyfélszolgálati pontokon nem ül ott a MEOs, valamiképp mégis biztosítani kell, hogy az Ügyfél megkapja az elvárt minőséget a pénzéért. Hogy a rendszer működéséből fakadóan ne essen azonnal a minőség a béka segge alá, beépítettek pár ellenőrzési lehetőséget a gépezetbe. Ilyen ugye eleve a termékgarancia, vásárlók könyve, a felügyeleti szervek, stb.
Azonban az emberek nem szeretnek tájékozódni és nem ismerik a lehetőségeiket, ezért a biztonságuk érdekében fel kell hívni a figyelmüket ezekre. Megjegyzem, hogy teljesen jogosan és indokoltan. Így aztán vannak kampányok a tudatos vásárlás propagálására meg a fogyasztók jogainak ismertetésére. Az emberek azonban sokfélék. Vannak, akiket erős médiafüggésük ellenére sem ér el az információ (és ők vannak többen) és vannak, akikre hat a műsor.Rájuk túlzottan is.
Olyan fogékonysággal sajátítanak el öntudatnövelő téziseket, hogy bármely pedagógus megirigyelné ezt a hatékonyságot! Axiómává vált az "a vásárlónak mindig igaza van" mondás, sokan tartják is hozzá magukat hűen. Vannak, akikek annyira hatott az intelem, hogy bárhova lépnek be, eleve azt feltételezik, hogy őket át akarják verni! Na ezek a tudatba mélyen beivódott dolgok gyakran megadják az alaphangot egy értelmes párbeszédhez ügyfél és ügyfélszolgálatos, vevő és eladó között.
Egymás ellen dolgozó hatásokat figyelhetünk meg: a kiszolgálói oldalon egyre magasabb a követelmény. A mai túltermelési válságban egyetlen cég sem engedheti meg, hogy elengedje vagy elűzze az ügyfelet a hanyag munkavégzés miatt! Ennek ellene dolgozik, hogy a munkakör átlagos bérszínvonala egy-egy nagyobb bevásárlás költségének felel csupán meg, ennyiért viszont igen nehéz alkalmas, lelkes munkaerőt találni. Az ügyfelezés viszont csak kívülről tűnik egyszerű dolognak. Ezerféle képességgel kell rendelkeznie annak, aki ezt tartósan és sikeresen szeretné művelni. Kezdve azzal, hogy a forgalmazott termékhez, szolgáltatáshoz maximálisan értenie kell, legtöbbször fejből, segédeszközök nélkül kell ismernie kismillió tétel minden adatát, akkor is, ha a teljes paletta hetente cserélődik. Jól kell, hogy kommunikáljon mindkét irányban, azaz értse meg félmondatokból az ügyfelet és érthető módon tudjon válaszolni is. Körülbelül 1 mondatból képes legyen felmérni, hogy az ügyfél milyen személyiségtípusú, hogy lehet hozzászólni, milyen bánásmódot igényel. Sorolhatnám még, de nem erről szól az írás.
A vásárlókat viszont senki nem értékeli. Nincs felvételi követelmény, bárkiből lehet fogyasztó! A mai trend, ha így folytatódik, nem sok jót hoz. Az, hogy ma már diszlexiával is lehet bárkiből diplomás ember, ha a szülei tudják etetni, míg végigszenvedi a képzést, az hogy emberek érvényesülni tudnak úgy, hogy alapvető igényeiket sem tudják egyszerűen és főleg érthetően a másik emberrel közölni, hogy egyszerű tőmondatokat is nehezen értelmeznek, alapvető műszaki cikkek (pl: kilincs) használata problémát jelent, képtelenek köszönni, vagy a legelemibb társas érintkezési normákat legalább felületesen hozni, nem sok jót hoz. Annak tükrében pedig pláne nem, hogy a fogyasztói öntudatukat olyan hatalmasra fújták, hogy tényleg elhiszik magukról, hogy a legképtelenebb helyzetben is igazuk van, csak mert így szól a közhely. Meg azért, mert csak. Meg "a pénzemért).
Itt jegyezném meg, hogy azért a nagy többség még ma is képes kulturált módon lebonyolítani egy vásárlást, ügyintézést, minden tiszteletem az övék, de azért a mindennapok része, hogy találkozik az ember olyanokkal is, akiknek ez nem sikerül.
A mai emberek jelentős részének a vásárlás jelenti szinte az egyetlen örömforrást. Nekik nem csupán a mindennapi rutin, hogy beszereznek valamit, amire szükségük van, hanem sokkal több. Meg is akarják élni a pillanatot. Ami pillanatot még emelkedettebbé tesz, hogy ő, mint vásárló van jelen. Neki most igaza van.Akárhogy is. Talán még soha az életben nem volt. A főnök cseszegeti, az asszony ugráltatja. Fogyasztáskor biztonságban van, az az ő vára. Nem fogja hagyni magát megzavarni. Sokan nem is tudják élvezni úgy a pillanatot, hogy ne éreztessék a környezetükkel, hogy nekik már attól igazuk lett, hogy beléptek az ajtón. Erről minden jelenlevőnek meg kell bizonyosodnia és erről gondoskodnak is. Van, aki hajlamos olyan hangnemet megütni, amiért itt a téren biztosan levenne egy pár maflást, de a boltban biztonságban van, minden őt védi. Mert ő a fogyasztó, akinek a pénzéből a többiek esznek. Meg különben is.
Na őróluk fog szólni az írások egy része.
Másik része meg arról, hogy micsoda emberek kaptak a kezükbe szavazati jogot, hogy milyen minimális tudás elegendő már a léthez. Az emberekről, akiket a mindig a közelben levő és hadrafogható másik ember önzetlen segítsége tart életben.És erre be is rendezkedtek. És el is várják. Képzelhető, hogy milyen jelenetek származnak abból, ha bekerül egy helyre, ahol mindezek ellenére automatikusan igaza van. Lesz miről írni.
A fogyasztói öntudathoz akartam kilyukadni. Ez egy szükséges és fontos dolog. Kell. Viszont van egy egyre növekvő tömeg, akinek nincs más, akinek csak ez maradt. A nullára törlődött általános iskolai ismereteit akarja vele kompenzálni. A kizsákmányolt, elcseszett életét akarja kompenzálni. Elfedni akarja, hogy fogalma nincs, hogy miképp lépjen oda egy idegen emberhez, hogy szólítsa meg. Szégyell segítséget kérni és azt akarja beállítani úgy, hogy az nem is segítség, hanem egy alapelvárás. Ezekre a legjobb ír az öntudat. Hiszen a tévében is bemondták, hogy vásároljunk tudatosan, meg mindenféle jogaink vannak.
Hangsúlyozom mégegyszer, hogy azért még van egy széles réteg, aki miatt érdemes ügyfélközpontú munkával foglalkozni. Itt semmi nem róluk fog szólni.
