Még mielőtt bármit írnék a jelenségről, megkérdezem a kedves olvasót, hogy előfordult-e már, hogy egy üzletben bement a pult mögé és leakasztott egy terméket az eladó háta mögötti falról? Nem? Esetleg az, hogy míg az eladó/ügyintéző a számítógépen dolgozik, odaállt-e mellé, hogy közvetlenül a monitoron nézze ügyének alakulását? Senki?
Nem. Valaki azért csak-csak, mert én már láttam ilyet, nem egyet. Sőt! Régóta dolgozom a kereskedelemben, annak legkülönfélébb területein és mindig mindenhol akadt napi, heti rendszerességgel eset, hogy vásárló meg szerette volna próbálni átélni a kereskedő életét és hogy nagyobb rálátása legyen, bizony maga is beállt a pult mögé.
Eddig sokat gondolkodtam már rajta, hogy mi válthatja ki az ilyen cselekményeket. Pszichológiai, neveléstechnikai, emberismereti összes tudásomat összevetve sem sikerült még csak nyomára sem jutnom a jelenség okaira. Itt kérném meg a nyájas olvasót, hogy ha tud valami kézzelfogható magyarázatot, ossza meg velem és a közönséggel, vagy ha valaki személyesen is érintett, kérem fedje fel a titkát, segítve engem a világ jobb megértésében.
Mert mindennapos, hogy valaki, aki első pillantásra ügyfélnek, vásárlónak tűnik, lendületből, mindennemű megtorpanás nélkül gyalogol be a pult mögé. Én még akkor is hülyén érzem magam, ha adott esetben behívnak, mert a helyzet azt igényli, de ezeken semmiféle zavartságot nem lehet észrevenni. Van, aki csupán bejön, mert úgy érzi, képtelen megértetni velem a vágyait, ha nem hatol be az intim szférámba és csupán a célból teszi, hogy 30 centinél közelebbről beszélhessen hozzám (adott esetben kellemetlen lehelettel), a pult viszont szélesebb ennél, de ráhasalni nem akarnak. Vannak olyannyira tudatos vásárlók, akik nem hiszik el, hogy ha kérnek egy terméket, akkor valóban azt kapják és inkább maguk válogatnak a kínálatban, aminek ezen része egyébként nem véletlenül nincs a publikus térbe kihelyezve. Vannak, akik kíváncsiságból jönnek túl közel, mert leküzdhetetlen vágyat éreznek, hogy megtudják, miképp zajlik egy számlázási cím módosítása egy szolgáltatónál. Kérhetnék is akár, hogy fordítsam ki a monitort, de kérni ciki, a pult mögé erővel bemenni mégiscsak egy dominánsabb pozíció, öntudatos embernél nem is kérdés a választás.
Van olyan, hogy egy üzletben annak kialakításánál fogva több pult van, mint eladó. Amelyik pultnál nincs senki, az attól még pult. A belsőépítészek ezt jól ki is fejezik annak geometriai kialakításával, a dolgozók a tapasztalatok birtokában különféle műszaki zárakat is elhelyeznek a pult bejáratánál (a rés leszűkítésére szolgáló kartonok, esetleg kis lánc vagy kötél felakasztva). Nem probléma. Vásárlónk bármilyen akadállyal könnyedén megbirkózik, nem törik meg a lendület, nem pirosodik az arc.
Mit tehet az ember, ha megpróbálja vázolni a kialakult abúzust úgy, hogy tekintettel kell lennie a vásárló finom lelkének érzékenységére? Bevett mondataim vannak: Szeretném, ha a pult mögött csak a cég dolgozói tartózkodnának! Megkérném, hogy hagyja el az üzemi területet! Ilyesmi. Sokan még ilyenkor sem jönnek zavarba. Én meg fortyoghatok itt az eladók könyvén.
De már kitaláltam a megfelelő reakciót! Automatikusan rablótámadásként fogom tekinteni a helyzetet és annak megfelelően fogok eljárni. Nem, nem adom át automatikusan a kasszát, hanem fizikai ellenállást fogok kifejteni. Így legalább kielégítést nyer majd az a régi vágyam, hogy megtudjam, milyen érzés valakinek eltörni a kezét.
